nemtudom mit csináljak...

....nem tudom mi legyen... Elegem van ebből az egészből,hogy nem bírják elviselni hogy én a Japán kultúrát szeretem..Elmentem pirított tésztát enni a családdal,és a paraszt (nevelőapám ) úgy kedzte hogy bejön és ordítja: -ha most nem jössz ki,soha életbe nem ehetsz többet!Kimentem.. Ezt általába pálcikámmal szoktam enni,és elővvettem és azzal ettem szépen. Egész végig azt mesélte h micsoda szarházi vagyok, h nem a saját országomat szeretem és majmolom a "sárgákat" és , h undorító féreg vagyok.. *bőg* Aztán szóba jött, h én az olyan fiúkat szeretek, akik lányosan néznek ki, és megállapítoták, h leszbikus vagyok....ezen röhögtem elején,aztán mikor már annyira ideges volt a paraszt h rendesen ordítozott velem, elsírtam magam.. elfordultam..Aztán mondta h nem bírom a répát megenni ,meg h béna vagyok és én magyar vagyok és nem bírok a pálcikával enni,mert magyar vagyok.Még mindig sírtam, és mondtam h megbírom enni a borsót is meg a répát is de nem szeretem, aztán anya mondta h bizonyítsam be h megbírom enni. Aztán megettem a répákat,felálltam sírva és vittem a kukához a maradékot.Tehén(paraszt nővére )megszólalt ,h a répát azért ne dobjam,ki és talán most vették észre mikor megszólaltam h már megettem a répát..És eltakartam az arcom és sírva befutottam a szobába.Anyu észrevette h sírok.És mikor ültem itt bent és bőgtem, azt hallottam h a paraszt ordítja : -Én az ijen embernek, megfognám a fejét és így-így -így *hallottam a dübörgést* ütném,amíg meg nem hal!!! Mondom úristen... és szakadtam a sírástól..Hogy lehet valaki ennyire szörnyű...? Nagyon kivagyok.. ráadásul nincsenek most barátaim csak messziek, és egyedül vagyok.Anyu benyitott h menjek aludni, és látta h sírok, és kérdezte mérgesen h most mi a baj? Nem érti meg h ez nekem rohadtul fáj? nah nekem mmár nicsnen erőm írni.. remegek,és bőgök.Oyasumi nasai minna...